Az olajnyomás-különbség-szabályozó egy bizonyos nyomáskülönbséget tart fenn azon a területen, ahol a nyomáskülönbséget meg kell állapítani. Például a kompresszor kenőolajának nyomónyomásának 0,1-0,2 MPa-val magasabbnak kell lennie, mint a forgattyúház belsejében, hogy a kompresszor normálisan működjön. Amikor a nyomáskülönbség elér egy bizonyos szintet, a légnyomáskülönbség-szabályozónak tovább kell lépnie a következő programműveletre. Például, ha a légkondicionálási rendszerben lévő tekercses levegőszűrő bemeneti és kimeneti nyílása közötti nyomáskülönbség meghalad egy bizonyos értéket, ez azt jelzi, hogy a szűrőanyag nem tud tovább működni, és automatikusan új anyagra kell cserélni. Ekkor a nyomáskülönbség-szabályozó automatikusan működik.
1. Nyomáskülönbség-szabályozók típusai
A nyomáskülönbség-szabályozókat érzékelő szerkezetük alapján mechanikus és elektronikus nyomáskülönbség-szabályozókra osztják.
A mechanikus nyomáskülönbség-szabályozó főként membrántípusra és rugótípusra van felosztva, és maga a membrán vagy a rugó deformációja a működtető kapcsoló működését idézi elő, ami elektromos jelet bocsát ki. Ezért a pontossága nagyon alacsony és instabil. Főleg néhány ipari helyen használják, ahol alacsony a nyomáskülönbség pontosságának követelménye. A gyakori márkák közé tartozik a Honeywell, a Johnson és a Siemens.
Az elektronikus nyomáskülönbség-szabályozó magja egy nyomáskülönbség-érzékelő. A nyomáskülönbség-szabályozó két nyomásérzékelő porton keresztül nyomást vezet be a nyomáskülönbség-érzékelőbe, és ereje a nyomáskülönbség-érzékelőn belüli lapkaszerkezetre hat, ezáltal megváltoztatja az érzékelő kapacitását. Ezután elektronikus áramkörökkel érzékelik ezt a változást, és egy A/D átalakítón keresztül (analóg-digitális) a relatív feszültséget, azaz a nyomáskülönbséget szabványos elektronikus jellé alakítják át, Ezután a mikroprocesszor elektromos jelet ad ki. logikai beállításokon alapuló jeleket.
Az ostyák szerkezeti stabilitása sokkal nagyobb, mint a membránok vagy rugók, így az elektronikus nyomáskülönbség-szabályozók pontossága sokkal nagyobb, mint a mechanikus nyomáskülönbség-szabályozóké.
2. A nyomáskülönbség-szabályozó működési elve
A nyomáskülönbség-szabályozó egy olyan védőeszköz, amely megakadályozza a hűtőkompresszorok csapágyházainak károsodását az elégtelen kenőolajnyomás miatt. Ha az olajnyomást a hűtőkompresszor indítása után 60 másodpercen belül nem lehet megállapítani, a nyomáskülönbség-szabályozó automatikusan lekapcsolja az áramellátást, hogy biztosítsa a rendszer biztonságos működését.
A nyomáskülönbség-szabályozó működési elve az, hogy két ellentétes nyomásérzékelő elemre (harmonyóra) hat. A két különböző nyomás különbsége által keltett erőt a rugó kiegyenlíti, ha az kisebb, mint a beállított érték. A kar működése miatt a késleltető mechanizmusban lévő elektromos fűtés kapcsolója be van kapcsolva. Egy bizonyos késleltetési tartományon belül (körülbelül 60 másodperc) a késleltetési kapcsoló aktiválódik, és a motor teljesítménye leáll a kompresszor leállításához. Ezzel egyidejűleg a fűtés leállítja a fűtést. A vezérlő késleltető mechanizmusa kézi visszaállító eszközzel van felszerelve. Ha a kompresszor leáll, mert nem tud olajnyomást létrehozni, a vezérlő nem tud automatikusan visszaállni működés után. A hibaelhárítás után újra meg kell nyomni a reset gombot, hogy a késleltető mechanizmusban lévő késleltető kapcsolót a motor tápellátásához csatlakoztassa és a kompresszort elindítsa.
A nyomáskülönbség-szabályozó burkolata egy teszt nyomógombbal van felszerelve a késleltető mechanizmus megbízhatóságának tesztelésére. Amikor a hűtőkompresszor működik, a nyíl irányába tolja vagy tolja, és a nyomási időnek nagyobbnak kell lennie, mint a késleltetési idő. Egy bizonyos késleltetési idő elteltével, ha a motor teljesítménye lekapcsolható, az azt jelzi, hogy a késleltető mechanizmus normálisan működik.
